Eklektikus ifjak a Szenesben – PEN-tehetségkutató vol. II.

zenendroll 2010.03.24.

Március 23-án, a Tehetségkutató második felvonásában a zsűrinek sokkalta nehezebb dolga akadt, mint 18-án, mivel a mezőny igencsak erős volt. Garázsrock, metálba oltott Britney Spears, Simon and Garfunkel idézés és jazz volt többek között a terítéken.

Az estét a Woodiez zenekar nyitotta, tökös, erős gitárokkal és morcos garázs-rockos hangzással; tulajdonképp nem is nyitány, hanem robbanás volt az, amit elkövettek. Sajnos az énekhangból nem sokat lehetett érteni, de a zene, amit nyújtottak, nagyon összerakott, érett benyomást keltett. Nem sokat mozogtak a színpadon, de a szólógitárosukban annyi energia vibrált, hogy mindenki azt a pillanatot várta, amikor megőrül, és szétcsapja/felgyújtja/megbecsteleníti gitárját, de ’szerencsére’ ez nem következett be.

Másodiknak a pesti Armenise együttes lépett fel, egy erősnek mondható, négy főből álló fúvós-szekcióval kiegészülve, azonban nem volt tömegnyomor a színpadon, mivel az énekesük általában a taposókon ült, állt, és onnan ’kokettált’ a manírosság határán a közönséggel. Néhol swing, a harmadik számukban pici Hot Jazz Band-es hangzásuk volt, kellemes kis kabaréhangulatot teremtettek, még a zsűri is ritmusra ütötte az asztalt.

Jazzből nem volt elég, ugyanis a pécsi Poe Jass Ensemble következett, akik gyorsan pontosítottak, hogy mostantól Poe Jass Project, és nem is tököltek, hanem 3 olyan gyönyörű jazz-számot varázsoltak elő, hogy fellépésük végén Winkler Flóra meg is jegyezte, nem érti, hogy mit keresnek egy tehetségkutatón? Azt pedig csak mellékesen fűzném hozzá, hogy az első csapat volt, akik szám közbeni nyílt tapsot kaptak a szólóik végén.

Negyediknek a pesti Pygmalion érkezett. Az énekesük valahol mélyen, egy picit, de hasonlított a Green Day-ből Billie Joe Armstrongra kinézet tekintetében, de zenéjükre én csak annyit mondanék: Alvin és a Mókusok szaxofonnal. Az mindesetre nagy fegyvertény, hogy a három számukat kb. 10 perc alatt lezavarták. A legnagyobb gond az volt, hogy az énekes legtöbbször csukott szemmel, és félig diagonálban állt, és egy kicsit olyan érzése lett az embernek, hogy a srácok kb. maguknak játszanának.

A következő zenekar a kaposvári The Airborn volt, és a Szenes ismét történelmi pillanat helyszíne lett, ugyanis egy ígéretes formáció első fellépését láthatta a nagyérdemű. Különleges atmoszférájú zenéjükhöz - melyet hirtelen nem is tudnék hova sorolni – nagyon passzolt a két bájos énekes- és vokalista lány tiszta orgánuma. Egyedüli hibaként talán a dobost, illetve annak hiányát lehetne megemlíteni, mivel a dobalap, és az effektek laptopról szóltak, és ez néhol ritmusbeli csúszásokat eredményezett. Mindazonáltal kíváncsian várjuk őket.


 Hatodiknak a pécsi Cat Sized Dog Bite lépett a klub színpadára, kaotikus jazz-hip-hop-jukkal gyorsan mozgásba hozták az embereket. Erősen szöveg centrikus zenéjük hál istennek jól hallható volt, ezúton is köszönet a hangosítóknak! Hibaként talán annyit lehetne felróni, hogy a számok befejezését meg kellene oldaniuk, és a szaxofonos is többet virgázhatna, mert ez így nem sokat tesz hozzá az egészhez.

Utolsó előtti fellépők a pesti Folk Fellows volt, és a Simon & Garfunkel, country-nyomvonalon haladó muzsikájukkal egyből megvették a zsűri egyharmadát, no meg a közönséget. Nem tudok sokat hozzászólni a fellépéshez, profik voltak, Dobos Csabi zsűritag a lemezgyűjteményének egy részét ajánlotta fel nekik, ha nem sikerülne a PENre bejutniuk.

Utolsónak a pop-ot metálba oltó pécsi Bleeding Pink érkezett, hogy szétrúgja a klub oldalát, és a diszkósokat is bevonja a sátánvillát mutatók táborába. Britney Spears, Rihanna, Kate Perry számai kerültek sorra, az énekes kemény hangját szépen ellensúlyozta az énekesnő, a gitárok haraptak, a dobos pedig olyanokat duplázott, hogy ihaj! A közönség együtt üvöltötte a számokat a csapattal, izgalmas pogo kerekedett a zsűri asztal előtt, volt nagy vissza-taps, meg fujjogás, mikor a srácokat nem hagyták tovább játszani, egyszóval a hangulat adott volt egy hatalmas megőrüléshez. Márton Gergő meg is jegyezte, hogy ő inkább a közönséget kérdezi meg, mi a véleményük a zenekarról, és az ütemes „PENre” kiáltások abszolút meggyőzték róla, hogy hol a helye a csajozós metált játszó Bleeding Pinknek.

Ma pedig az utolsó nyolc csapat után kihirdetik a továbbjutókat. Izgalmas lesz!

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://blogsertes.blog.hu/api/trackback/id/tr711865045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drim 2010.03.24. 16:19:07

Köszönjük a lehetőséget és a beszámolót! Nagyon jó buli volt! :)

www.myspace.com/bleedingpink

zebrahead 2010.03.25. 02:09:06

bleeding pinket penre, effotra és szigetre!

majdnem olyan jók, mint a metálcicák!