Sajnos szolid közönség előtt kezdett nyolc után nem sokkal a Soul Station. Az „összeszedett, jól begyakorolt” szavakkal illették őket a fellépésük után, ami kellőképp összefoglalja a színpadon töltött 15 percüket. A kellemes zenei alapok és az abszolút bájos, és még jó hanggal is rendelkező énekesnő produkciója alatt a családias hangulat ellenére is remekül éreztük magunkat.

 

Majd jött a Pieris, és élőben is megcsodálhattuk a tehetségkutató legkarakteresebb hangú énekesnőjét. Bár e cikk szerzője titokban zárszóként egy Nirvana feldolgozásban reménykedett, ám Krisztina rekedtes, kissé nyers hangja után a finomabbik oldalát is megmutatta egy elbűvölő, Budapestről szóló, francia nyelvű számmal. Jelentem, imádtuk. De nem csak mi, a zsűri is, olyannyira, hogy továbbjutottak. Fontos adalék, hogy a legutóbbi írásunk óta egy szintis-énekesnővel bővült a felállás, aki melodikán is játszott nekünk. Ha nem tudod, mi az a melodika, képzeld el egy szájharmonika és egy szintetizátor törvénytelen gyermekét, pont olyan. http://hu.wikipedia.org/wiki/Melodika

 

Harmadikként dobok helyett egy raklapnyi kütyüt rámoltak a színpadra. A United Space zeneileg roppant izgalmas volt agresszív samplereikkel és elborult dalszövegeikkel – a kedvencünk a szünetmentes ejakulációról szóló tanmese volt – ám a színpadi performanszuk, vagyis inkább annak hiánya jócskán csökkentette az élvezhetőségüket. Sajnos velük még nem fogunk találkozni a PEN-en, ahhoz előbb meg kell várni, hogy a kocka srácokból electro-rock sztárok váljanak, akik a Prodigy énekesének arcképével tetovált öklükkel szedik szét a színpadot. Reméljük ez mihamarabb be fog következni.

 

A Frozen Moment miközben elfoglalta helyét a színpadon, lányok lepték el az első sorokat. Nincs mese, a fülbe mászó dallamokkal rendelkező indie zenével ez a hatás garantált. „Kockázatmentes, korrekt”, ahogy a zsűri fogalmazott.

 

A fagyos pillanatok után kellemesebb éghajlatra eveztünk, Jamaicába. A The Three Teadies hét tagja a rocksteady és early reggae műfajokban lavírozva valami hihetetlen hangulatot kerekített pár perc alatt. Hazánkban ritkán találkozni hasonló felállásokkal, így a változatosság varázsa is közrejátszott, no és persze az, hogy teljesen profi a banda mind a hét tagja. A hangfalakat tartó oszlopok egy pillanat alatt változtak át pálmafává, a közönségen pedig megjelentek a képzeletbeli fűszoknyák, nem is kérhettünk volna ennél többet. Ezek után korántsem meglepő, hogy továbbjutottak a PEN-re.

 

 

A tehetségkutató utolsó előtti bandájának, a Derültégből debütáló fellépését hallhattuk tizenegy magasságában. Ekkor már szép számmal megérkeztek a Szenesbe a diákrektor-válogató csapatai, így elsőként szép számú közönségnek mutathatták meg, milyen az élő hangszerelésű funky-hip-hop-rap. „Sokat fogjuk még hallani ezt a zenekart”, mondta a zsűri, miközben azt dicsérték, hogy a két énekes mennyire összhangban van. Nem kell túlragoznom, elég, ha annyit mondok, hogy ők a nap harmadik továbbjutói a PEN-re.

 

Végül, hogy a tehetségkutató végének jó hangulatát biztosítsák, a Kutyával Őrzött Terület mutatta meg magát a ska-t, punk-rockot és jazzt vegyítő produkciójával. A Szenes ekkorra már tele volt és mindenki táncolt. Jobb zárása nem is lehetett volna a napnak, igaz ők valószínűleg nem így gondolják, hiszen a továbbjutók közé már nem fértek be a zsűri biztató „PEN-re való” szavai ellenére sem.

 

Ki-ki beleköthet a zsűri döntésébe, akár jogosan is, hiszen rengeteg jó banda lépett fel a három nap során és csak nagy szívfájdalmak árán sikerült a legjobb nyolcat kiválasztani. A 2010-es PEN tehetségkutatójának továbbjutói, akik bekerültek a PEN felhozatalába, a következők: